Aki sikerrel fordított hátat a multiknak

Nemrég nyitotta meg negyedik üzletét az a szürkemarha-tenyésztőből lett vállalkozó, aki a multinacionális láncoknak hátat fordítva forgalmaz minőségi, magyar termékeket. Megyesi Zoltánnal az egészséges élelmiszerekről, a multik selejtes áruiról beszélgettünk.

- Jól gondolom, hogy sosem akart boltot nyitni?
- Valóban nem voltak ilyen terveim. Észak-Borsodban tenyésztek szürkemarhát, négyszázötven tenyészállatom van, a szaporulattal nagyjából ezres az állomány. Mégsem tudtam értékesíteni a jó minőségű húst. 

- Sehol nem kellett a jó minőség?
- Naivul azt gondoltam, a nagy áruházláncok örülnek majd, hogy kiváló magyar húst kapnak. Ám idővel rá kellett jönnöm, tesznek rá, mit adnak el. Csak a profit a vezérelv. Minél olcsóbb vacakot felvásárolni, majd azt minél drágábban eladni.

- Ennyire sematikus az üzlet-politikájuk?
- A multik egymást figyelik árgus szemmel. Ha egyiküknél 990 forint a "hús" kilója, akkor a másik olyan beszállítót keres, amelyikkel legalább nullára kihozhatja, 980-ért árulva. Vagy amikor nyolcvan forint körüli a görögdinnye piaci ára, s a multi ötvenért adja kilóját, nem érdekli, hogy a görögdinnyebiznisszel bukik egymilliót, mert sok vevőt a dinnyével csalogat be. Ők, ha már arra járnak, megveszik a színes tévét meg a frottírzoknit is. Így a sokszorosa bejön annak az egymilliónak. Az átlagvásárló csodálatosan meg van vezetve. Azt hiszi, a görögdinnye húsz forint. Innentől nem a multit, hanem a "szemét" dinnyeárust szidja, akinek "van pofája drágán árusítani". Abba kevesen gondolnak bele, hogy a dinnyetermesztésnek vannak költségei.

- Mivel van tele a sok áruházlánc, ha a magyar áru csak mutatóba kell?
- Rengeteg olcsó szeméttel, amelyet olyan országokból hoznak, ahol a mezőgazdaságot közvetetten támogatják. Ők azért fizetnek az áruházláncnak, hogy a rosszabb minőségű árut vigyék és adják el más országban.

- Ön mikor fordult el az áruházláncoktól?
- Hiába adtam az önköltségi ár alatt a húst, ha a legtöbb helyen kitették rá a kettes szorzót. Így 3000-3200 forintért került a pultba, s ez nyilván drága. Több százezer forintnyi polcpénzt, belistázási díjat, marketing-hozzájárulást fizettem. De csak sok év pofára esését követően láttam át, hogy mi azért vagyunk ott, hogy a Távol-Keletről idehurcolt tartós fogyasztási cikkeket, iparcikkeket négyszeres-ötszörös árréssel el tudják adni. Ehhez a gyomrán keresztül kell becsalogatni a vevőt. Nem is olyan rég 99 forintos olasz tejet reklámozó óriásplakátokkal árasztotta el az országot az egyik nagy lánc. Ha ezt Olaszországban megteszik, s ilyen áron magyar tejet reklámoznak, a feldühödött olasz gazdák felgyújtották volna a vállalat összes ottani áruházát.
 

- Mi adta a végső lökést ahhoz, hogy saját boltot nyisson?
- Az egyik szupermarketlánc egyoldalúan emelte a belistázási árát, nekem viszont akkor már két éve nem voltak hajlandók nyolcszázalékos áremelést aláírni és kifizetni. A számláimat egyszerűen visszaküldték. Azt mondtam, így nem fogok tovább szállítani.

- A saját bolt megnyitása lett  a jó megoldás?
- Minden kezdet nehéz, így akadtak nehézségek. Végül ez a solymári üzletünk lett a zászlóshajó. Megnéztük, életképes-e a dolog, s volt rá igény. A termékért felelősséget vállalunk, lehet velünk beszélgetni, nem úgy, mint egy szupermarketben, ahol a huszadik alkalmazottat megkérdezve sincs halvány fogalmunk, milyen élelmiszer áll a polcon. Én szinte minden beszállítót személy szerint ismerek. Ennél biztonságosabb nem lehet a rendszer.

- A folytatásban egyenes volt az út?
- Amikor kialakult egy kisebb kör az ismerősökből, több beszállítónak mondtam, mi lenne, ha összeállnánk, s közösen próbálnánk újabb boltokat alapítani. Kiderült, hatalmas az érdeklődés. Nemsokára Budaörsön nyitjuk az ötödik boltot, aztán jövőre a hatodikat, mert szükség lesz egy logisztikai központra, ahol raktározni tudjuk a termékeket.

- Nem kerülnek sokba ezek a minőségi termékek?
- Néhány tévhitet el kell oszlatni. Ha a tej önköltségi ára ma nyolcvan forint, és pasztörizáljuk, csomagoljuk, leszállítjuk, akkor az érte kért kétszáz forint feletti fogyasztói ár teljesen reális. Az árakat a multik manipulálják. Ha náluk a magyar tej kétszázötven forint, akkor mi lehet az a váladék, amit százhúszért adnak? Tetra Pak dobozban, amelyből szobahőmérsékleten tárolva két hét után is ugyanolyan állagú italt töltünk ki. Valamit, ami nem tej. A mi tejünk tegnap még a tehénben volt, és ha kitöltöm, akkor holnapra aludttej lesz belőle.
 

- Vagyis az az olcsó, ami nem is tej vagy nem is hús?
- A mi kilóáron 1600-1800 forintos, hatvan százalék biológiai tartásból származó szürkemarhából és negyven százalék sertésaprólékból, valamint mangalicaszalonnából előállított virslink drága? A mi párizsinktól nem kap az ember gyomorrákot tíz év múlva. A sokféle adalékanyagot, amellyel elárasztanak minket, patkányokon tesztelik. Ez biztonságos. - mondják. De a patkány nem él addig, ameddig az ember. Rajta nem lehet kimutatni, hogy a káros anyagok felhalmozódásával, kölcsönhatásával mi történik a szervezetében tizenöt év alatt. Miért jelentek meg olyan új betegségek, amelyekről száz évvel ezelőtt azt sem tudták, mi fán teremnek? A szalámit foszfáttal tömik tele, mert az tartja a vizet. A gond csupán az, hogy az emberben is megtartja.
A szaláminak szép tömött, telt állaga lesz ugyan, nem szárad tovább, nem úgy néz ki, mint a mi szikkadt, foszfát nélküli "vackaink". De az italgyártókon kívül kinek jó az, hogy a foszfátos szalámis szendvicset az ember egy vödör vízzel vagy három-négy üveg sörrel küldené le? Az UHT tejből minden zsírt, minden tápértéket kivonnak. Az ipari hulladéknak számító tejsavóba kis szójával meg állagjavítóval valamit belevarázsolnak, hogy az a váladék úgy nézzen ki, mint a tej. Igen, ez olcsó. De hova tűntek a zsírban oldódó vitaminok? Az ásványi anyagok és a nyomelemek? A termelői friss tej fogyasztóinak nem kell orvosra és mindenféle kezelésekre költeniük. Mindenki szeretné egészségesen felnevelni a gyermekét, vagy a saját egészségét megőrizni, megóvni. Viszonyítani kell, mi a drága.

További információk: www.koppanyhus.hu